Fotó vs. látványterv

A régi 3D mesterem nemrég posztolt egy látványterv vs. fotó képet. Az egyiken egy render látható, a másikon a megvalósult projektből egy részlet, és össze lehet nézni őket. A fotó nem volt profi; nincs a tér bederítve, sem megkomponálva az aranymetszés szabályai szerint, a színhőmérséklet nincs beállítva, de van egy kis mélyésgélesség-játék benne, amit a telefon AI-ja valószínűleg magától rakott rá. Viszont a dekorok elrendezése, beállítása profi. Simán lehetett volna renderelt kép, olyan, amilyet én szeretek. Amikor nincs magazin minőségűre világítva a tér, mert nem helyezek el hamis fényeket, csak azért, hogy a szoba jobbnak látszódjon, mint amilyen. Ha nincs elég lámpa vagy elég nagy ablak, akkor bizony a sarkok sötétek lesznek. És én abban hiszek, hogy a látványterv, hacsak nem kimondottan ez a cél, nem arra szolgál, hogy hazudjon, hanem hogy megmutassa azt, ami történni fog például a színekkel, ha a lámpák fénye túl meleg, vagy túl kevés van belőle. Hogy ha nincsenek kontrasztok, akkor az egész tér túl homogén lesz. Hogy ha minden bútort a fal mellé renedezek, akkor semmi dinamikája nem lesz a térnek. És sorolhatnám. Az a fotó pont úgy nézett ki, mintha egy őszinte látványtervet láttam volna.

A másik gondolatom az volt, hogy a technika itt tart; nem csak a magazinfotókat tudja megdöbbentő élethűséggel leutánozni a render engine, hanem a random ellőtt telefonos képeket is. Hogy a hibákat is ugyanúgy tudja produkálni, mint az optimális beállításokat. Ezek mellett sokszor elmegy az ember, de néha ráeszmél, hogy milyen természetesnek vesz olyan dolgokat, amik egyébként nem feltétlenül azok. Hogy ha egymás mellé teszek egy telefonos random képet és egy profin elkészített látványtervet, azt fogod mondani, hogy az utóbbi a fotó. Ez azért nem semmi. Tudtad, hogy az IKEA katalógus képeinek 80-90%-a nem valódi fotó...?